Talajszennyezés

A bioszféra elemeinek szennyeződése toxikus fémekkel és szerves mikroszennyezőkkel a kémiai környezetterhelés egyik formája, mely alapvető egészségügyi, gazdasági, ökológiai következményekkel jár.

A környezet élővilágának toxikus fémterhelése több forrásból eredhet. Történhet természetes geokémiai, biológiai úton és antropogén hatások következtében. A talajban a hatásuk a tényleges mobilitás viszonyaikkal van összefüggésben, ami azt jelenti, hogy egy elem magas „összes” koncentráció értéke nem vonja feltétlenül maga után a nagy környezeti kockázatot. Habár számos toxikus fém (pl. Ni, Zn, Cu, Cr) az élő szervezet számára nélkülözhetetlen, esszenciális, a szükségesnél nagyobb koncentrációban előfordulva mérgezőek. Egyes toxikus fémek: Hg, Cd, Pb egyáltalán nem szükségesek az élő szervezet számára, ezért különösen veszélyesek. A szerves mikroszennyezés elnevezést az e fogalomkörbe tartozó anyagoknak, rendszerint nagyobb tömegben jelentkező, alapvetően biológiai eredetű, más jellegű egészségügyi, környezetvédelmi, mikrobiológiai problémákat felvető, szennyeződésként kezelendő szerves anyagoktól (szennyvizek, szennyvíziszapok, élelmiszeripari hulladékok, állati tetemek stb.) való megkülönböztetése indokolja.

A műtrágyák és meszező anyagok szennyeződései, egyes peszticidek alkotóelemei, a szerves trágyák, a szennyvizek és szennyvíziszapok károselem koncentrációi felelősek lehetnek a mezőgazdasági eredetű nehézfém szennyezésért. A mai napig megkülönböztetett figyelem kíséri a foszforműtrágyák Cd-szennyezettségét, és annak növények általi felvehetőségét. A különféleképpen kezelt szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése, hasznosítása kapcsán az egyik legrégebben és leggyakrabban vizsgált kérdés az iszapok fémtartalmának környezeti és egészségügyi kockázata.

A toxikus fémek mobilitását elsősorban a talaj fizikai-kémiai tulajdonságai határozzák meg, mint például a talaj ásványi és szerves anyag tartalma, levegőzöttsége, nedvességtartalma, kémhatása, illetve a fémek talajoldatbani koncentrációja. A talajba kerülő szerves eredetű mérgek detoxikációjában nagy szerepe van kémiai kölcsönhatásoknak, a kimosódásnak, az elpárolgásnak, valamint a fény hatására történő bomlásnak. Kétségtelen azonban, hogy a talaj szerves szennyeződéseinek lebontásában fontos szerepet visznek a talajban élő mikroorganizmusok. A korábbi adatok alapján is általánosságként megállapítható, hogy mezőgazdasági talajaink tiszták, a talaj puffer képességét meghaladó, komoly környezeti terhelést okozó diffúz szennyezés nem érte őket.

A szervetlen toxikus elem- és szerves mikroszennyezések indikálására a talaj 0-30 cm-es rétegében történő talajmintavétel alapján a királyvíz- és a desztilláltvíz-oldható toxikus elem tartalom vizsgálatát és a PAH, PCB, PCDD/F, és a diklórfenolok, diklórbenzolok, bisz(2-etil-hexil)-ftalát koncentrációt használtuk.

A kapott eredmények alapján elmondható, hogy Magyarországon az intenzív mezőgazdasági gyakorlat nem növeli szignifikánsan a talajok nehézfém koncentrációját, a hazai talajok nehézfémekkel jellemzően nem szennyezettek.

Térképtár - Kördiagramok