Szervesanyag készlet- és minőség változás

A talaj szervesanyag (SOM) tartalma magában foglalja a talajban található szerves vegyületek összességét, a lebomlatlan növényi és állati szervezetek kivételével. Döntően két frakcióra bontható, melyek a valódi humusz, és az ún. nem valódi humuszanyagok. A talaj szervesanyag tartalmának valódi humuszanyagai eltérő viselkedésű frakciókból állnak, melyek egymáshoz viszonyított aránya, vagyis a humusz minősége döntően meghatározza a talaj legfontosabb tulajdonságait és funkcióit. A humuszmolekulák felépítéséből, ill. annak változásaiból levonható információk, mint korai indikátorok játszathatnak szerepet más talaj degradációs formák, folyamatok előrejelzésében. A humuszfrakciók mindegyike megtalálható a különböző talajokban, de eltérő tulajdonságaiknak köszönhetően mennyiségük és egymáshoz viszonyított arányuk döntően meghatározza a talaj humuszanyagának stabilitását és viselkedését, és ezáltal a talaj minőségét is. A humuszanyagok jelentőségét elsősorban az adja, hogy mennyisége döntően befolyásolja a talaj termékenységét, nagyban hozzájárul annak sokoldalú funkcióihoz, valamint jelentős szénforrásként a globális szénciklus meghatározó eleme. A talaj szervesanyag fontos tápanyagforrás, de kationcsere-kapacitásának köszönhetően jelentős szerepe van a tápanyagok megőrzésében, felvehetőségének szabályozásában, valamint szélsőséges kémhatások közömbösítésében is.

A talajok szervesanyag készletének csökkenését a képződés és mineralizáció dinamikus egyensúlyának megbomlása idézi elő, amelyet számos (elsősorban antropogén) tényező válthat ki, így a művelési ág váltás, a mélyszántás, az intenzív talajművelés, a szervesanyagok gyors mineralizációját okozó nitrogén műtrágyák túlzott használata, a meszezés és az erózió. Mint a felsorolásból is látható, az egyik legmeghatározóbb szervesanyag készletet csökkentő tényező a talajművelés. Ennek oka, hogy a talajművelés hatására csökken a növényi maradványok mennyisége a humusz szintézis számára, a szervesanyag mineralizálódik, eltávozik erózióval, lemosódik a talaj alsóbb rétegeibe vagy a talajvízbe, valamint a jobb levegőzöttség a mikrobiális aktivitás növekedéséhez vezet.

A talaj szervesanyag tartalmának csökkenése önmagában is a normális talajfunkciók romlásához vezet, melyet tovább súlyosbít, hogy a talajdegradációs folyamatok gyakran együtt jelennek meg, vagy elősegítik, előrejelzik más talaj degradációs forma kialakulását. Összességében megállapítható, hogy a talaj, a növényzet és a légkör közötti természetes egyensúly felborulásának következtében fokozatosan növekvő mennyiségű szerves szén kerül oxidatívabb környezetbe, és távozik szén-dioxid formájában a légkörbe. Ennek eredményeképpen nem csak a talajok szerves szén tartalma csökken jelentősen, de a felszabaduló üvegházhatású gázok kedvezőtlenül befolyásolják a klímaváltozást is.

Az európai normák szerint a talajok szerves szén tartalmát, és annak változásait a talaj felső, 0-30 cm-es rétegében vizsgálják. A hazai gyakorlat szerint a talajok szervesanyag készletének meghatározását a 0-30 cm-es talajrétegben a szervesanyag tartalom alapján, illetve és a humuszos szint vastagsága paraméterek vizsgálatával végeztük. Meghatároztuk továbbá a talaj 0-30 cm mélységű rétegében tárolt szervesanyag minőségét a humuszkivonatok fényelnyelésében tapasztalható különbségek alapján (E4/E6 arány).

Térképtár - Kördiagramok

Diagramok