Szikesedés

A szikesedés olyan degradációs folyamatok együttes elnevezése, amely során a talajban az oldható sók hatására kedvezőtlen tulajdonságok alakulnak ki. Az egyik ilyen folyamat az oldható sók felhalmozódása a talajban. A felhalmozódó sók főként a nátrium, a magnézium és a kalcium, és ezek karbonátjai, bikarbonátjai, kloridjai vagy szulfátjai. A sók felhalmozódása lehet természetes folyamat, vagy emberi hatás eredménye. A természetes, vagy elsődleges folyamat a helyi mállási folyamatokból, vagy transzport folyamatokból származó só felhalmozódás a talajképző üledékben, vagy a talajvízben. A másodlagosan elszikesedett talajok estében az emberi beavatkozás játszik döntő szerepet. Az eredeti talajtípusok (csernozjom, réti vagy öntéstalaj) morfológiai bélyegei mellett a szikes talajokra jellemző vízben oldható sók, és a kicserélhető nátrium is megtalálható bennük.

A káros hatások leggyakrabban a helytelenül tervezett öntözőrendszerek, hibás öntözés következtében alakulnak ki, a megemelkedett sókat tartalmazó talajvíz vagy területre kerülő sókat tartalmazó öntöző- vagy csurgalékvíz által. A szikesedés másik jellemző folyamata a szódásodás, amely során nátrium ionok halmozódnak fel a talajban szilárd, kristályos (NaHCO3 vagy Na2CO3) sók formájában, vagy erős lúgosságot okozva oldott formában, vagy kicserélhető ionok formájában a kolloidok felületén. Ezek a kedvezőtlen folyamatok a talajok fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságainak leromlását vonják maguk után; lecsökken a hidraulikus- és kapilláris vezetőképesség, megnő a holtvíztartalom és ezzel együtt lecsökken a hasznosítható vízkészlet. Ez befolyásolja belvíz- és aszályérzékenységet egyaránt; valamint a tápanyagfelvétel akadályozása révén csökkenti a talaj termékenységét. A kedvezőtlen kémhatás viszonyok a talajok kémiai és kolloid tulajdonságait, és talajban élő szervezetek összetételét és működését határozzák meg. A talajban megjelenő sók mennyisége, összetétele, formája, mélységi megjelenése és időbeni dinamikus változása határozza meg a kedvezőtlen hatások mértékét, és így a termékenységet és a lehetséges talajhasználatot.

A szikesedés hazánkban általában olyan területeken zajlik, ahol a felszín közelben van a sós talajvíz, és az evapotranspiráció mértéke meghaladja a csapadék mennyiségét. Így a párolgással növekszik a talaj oldható sótartalma a felszín közelében.

A másodlagos szikesedés folyamata időbeli mérések sorozatával, azaz monitorozással detektálható. A hazai gyakorlat szerint a másodlagos szikesedés megállapításához a talajok kémhatását, összes vízoldható só tartalmát és a kicserélhető Na arányát vizsgáltuk a 0-90 cm-es talajrétegekben.

Térképtár - Kördiagramok