Savanyodás

A talajsavanyodás folyamatában a talajképző tényezők sajátos társulása révén a talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek (Ca,Mg, Na, K) kilúgzódnak a talajszelvényből, és így a talajban a savtermelő folyamatok (bázikus kationok helyettesítése savas karakterű vegyületekkel, mint pl.: oldható Al és Fe-komplexek) kerülnek túlsúlyba. A talajsavanyodásnak lehetnek természetes (a talajképződési tényezők által meghatározott) és antropogén okai is. A természetes tényezők közül a talajok savanyúságának kialakításában legjelentősebb szerepe a csapadéknak, illetve a talajképző kőzetnek van, de számolnunk kell a savas légköri ülepedés vulkánkitörések során keletkező SOx és a villámlásból és a légkör ammónia oxidációjával keletkező NOx források savanyító hatásával is.

A szántóföldi művelésnél két direkt tényezőt kell tekintetbe venni: a műtrágyázást és az öntözést, illetve az indirekt módon ható antropogén eredetű savas légköri ülepedés hatását. A trágyázás, műtrágyázás fontos a mezőgazdasági termékek előállításában, habár a nem megfelelően végrehajtott műtrágyázás talajsavanyodást idézhet elő. A trágyázás hatásának vizsgálatára hazánkban számos hosszú távú tartamkísérlet került beállításra. Az eredmények egy részéből kitűnik, hogy a nagyadagú műtrágyázás során számolni kell jelentős talajsavanyodással is, melynek talajsavanyító hatása már néhány év alatt is jelentkezhet. Az öntözéssel a talajra, talajba jutatott többlet nedvesség elősegíti a mállást és a kilúgzást, a bázisokban történő elszegényedést, ezáltal növeli a talajok elsavanyodásának kockázatát. A savas légköri ülepedés során a légkörből savas karakterű anyagok válnak ki, eső, hó, köd stb. formájában. A savas légköri ülepedés két vegyület típusra vezethető vissza, ezek az SOx és az NOx vegyületek, mely a gázok napfény jelenlétében vízzel érintkezve H2SO4-é és NO3-á alakulnak át. Meg kell említeni a széndioxid (CO2), illetve az ammónia (NH3) savanyító hatását is. Az antropogén SOx források közül mintegy 70%, a széntüzelésű erőművekből, míg az NOx kibocsátás a közlekedésből, illetve az erőművekből származik (a savas ülepedés miatt bekövetkező talajsavanyodás durván 1/3-a antropogén eredetű.

A talajsavanyodás hatással van más degradációs folyamatokra is, így savanyú kémhatás hatására a talajokban kisebb méretű szervesanyag frakciók képződnek, illetve már gyenge savanyúság hatására is humuszanyagok koagulációja nem következik, ami szervesanyag csökkenést eredményez. A kilúgzás folyamata szerkezet leromlást idéz elő és a leromlott szerkezetű talajok érzékenyebbek az erózió pusztítására. A tápanyagok oldékonysága nagymértékben a talaj kémhatásától függ, a nitrogén felvehetősége a pH csökkenésével romlik, a foszfor oldhatósága már 5,5 pH alatt lecsökken. A fém ionok (Al3 , Mn2 , Fe2 , Cd2 , Pb2 stb.) mobilitása a talajok savanyúságával növekszik.

A talajsavanyodás folyamata időbeli mérések sorozatával, azaz monitorozással detektálható. A hazai gyakorlat szerint a talajok aktuális savanyúság (pH = a talajoldat oxónium ion koncentrációjának negatív 10-es alapú logaritmusa) meghatározását a 0-30 cm-es talajrétegben a kémhatás laboratóriumban (MSZ-08-0206/2-1978) történő vizsgálatával végeztük. Meghatároztuk továbbá a talaj 0-30 cm mélységű rétegében a rejtett savanyúságot (y1) abban az esetben, ha a pH(H2O) < 6 (MSZ-08-0206/2-1978).

Térképtár - Diagramok (megyei)

Térképtár - Kördiagramok

Diagramok